Víziszonyos gyerek nem létezik. Mi ragasztjuk rájuk ezt a címkét. Ennek a miértje inkább a pszichológusok munkaterülete. Az enyém az, hogy a gyerek ne féljen a víztől. Ebben viszont a szülőknek jelentős szerepük van.

A korábbi cikkekben többször említettem, hogy mennyire nagy segítség az oktatás elején, ha nem úgy jön le a gyermek az uszodába, hogy visít, ha az arca közelébe víz kerül. De miért is fél a gyerek a víztől? Ösztönösen? Kizárt. A magzatvízben eltöltött 9 nagyon kellemes, gondtalan hónap után ösztönös vízfóbiáról beszélni meggondolatlanság. Sőt a fóbia is erős szó. A víztől való félelem inkább a szülő "érdeme", de most tényleg nem venném el a pszichológusok kenyerét.

Azzal soha nem segítünk a gyereknek a "víziszony" leküzdésében, ha mindig úgy igyekszünk őt fürdetni, hogy véletlenül se érje az arcát víz.  Nem segítünk nekik azzal sem, hogy törölközővel rohangálunk a kádhoz a szeméből kitörölni a vizet. Sokat jelent az otthoni fürdés és a nyári strandolások a szülőkkel. Érdemes odafigyelni.

Fokozatosan igenis hozzá lehet őket szoktatni, és alapból egyáltalán nem kell, hogy minden gyerek rajongjon a vízért. Hiszen ez egy egész más közeg, akár tarthat is tőle.
A hajmosás fontos, hiszen ezt hetente elkerülhetetlen. Főleg hosszú hajú kislányok szüleitől hallom, hogy rémálom a hajmosás, hisztiforrás, ha víz megy a gyerek fülébe, arcába a hajmosás közben.

Az alábbi videón a 4.5 éves lányom mos hajat.
A lányomnak nem sok haja van, de szerintem a látható „technika” abszolút kivitelezhető hosszú hajjal is. Legfeljebb a válltól lelógó hajat zuhannyal még lecsapathatjuk.
A lényeg az egész herce-hurcában, hogy ha előre hajtja a fejét, akkor nem megy bele az orrába a víz. És megtanulja, hogy hogyan lehet tudatosan lélegezni szájon és orron keresztül.

Sok sikert!