Mit csinál egy borús nyári napon az úszóedző anyuka? Na, mit? Hát persze, hogy uszodába megy a családdal. Mert 3 hét szabadság után már hiányzik neki a klórszagú közeg. Enyhe ráhatással, de tulajdonképpen jókedvűen beleegyezett mindenki. Nyilván 2 óra hosszáig tartott a napi rutin reggel, aminek a végére már gyengén rángatózott a fél arcom (mi lesz velünk szeptembertől, iskolás lesz a nagy…?????)

Tanulságos nyár az idei. És még csak július van. Nagyobbik gyerek kijárta az ovit. Volt is felhajtás, óriás giccses, macis virágcsokor, meg lufi, meg torta, meg eszem-iszom. Ja, nem. Igény az lett volna, de mi ilyen gonosz szülők vagyunk, hogy egy fagyizással elintéztük. Aztán ránk szakadt a nagy nyári szünet.

Korábbi cikkemben írtam a szülőkről, hogy milyen mondatokkal indítanak általában egy telefonbeszélgetést, amikor be akarják íratni a gyereküket úszni. Most a felnőttek következnek, akik arra vállalkoznak, hogy teljesen önszántukból, sőt, szabad akaratukból szeretnének megtanulni úszni.

Azt, hogy valaki 200 métert szabályos technikával le tud úszni legalább kétféle úszásnemben. Szabályos technikával.