Azt hittem, hogy egy az egyben kihagynak majd a műsorból. Botrányos volt, amit a két gyerekem művelt. A végén már én is csak nevetni tudtam az egészen.

Az előző cikkem eléggé felkorbácsolta a kedélyeket. A most következő témában is van muníció, ha van véleményetek, ne fogjátok vissza magatokat!

Senki sem kérdezte, hogy mi a véleményem a gyerekek mozgásfejlődése kapcsán, ami a szülők által sajnos jócskán behatárolt, de én azért leírom.
Nem kapcsolódik szorosan az úszáshoz és az oktatáshoz, de mégis kikívánkozik belőlem pár sor és kiderül, hogy minden összefügg mindennel. Nem vagyok pszichológus, nem is leszek, „csak” anya. Pedig a játszótéren mindenki pszichológus, biokertész és nyilván ért a fejlesztéshez is (bármit is jelentsen).

Víziszonyos gyerek nem létezik. Mi ragasztjuk rájuk ezt a címkét. Ennek a miértje inkább a pszichológusok munkaterülete. Az enyém az, hogy a gyerek ne féljen a víztől. Ebben viszont a szülőknek jelentős szerepük van.