Most kivételesen nem az úszás kapcsán kaptam ihletet, hanem játszótereztünk a hétvégén. Szép idő, jó játszótér. Ki kellett próbálni hol tart a 4 éves fiam mozgásfejlődése. Többször, például itt is  írtam már a kisgyerekek mozgásfejlődésének fontosságáról, de nem lehet elégszer.

Összehasonlítási alapom és elméleti tudásom van. Nagy a merítés, sok gyereket látok mozogni vízben és szárazföldön egyaránt. Túl sokat. Sok szülővel is beszélek és minden fórumon, ahol csak tudom, hirdetem az igét annak kapcsán, hogy mi mindent befolyásol a mozgás. 3 éves korig alakulnak ki azok az idegpályák, illetve vándorolnak el az agysejtek - a megfelelő időben, a megfelelő helyre-, amelyek később a gondolkodást végzik, az olvasáshoz, az íráshoz és más tanulási folyamatokhoz elengedhetetlenek. 3 és 6 éves kor között a tanulási képességeket meghatározó észlelési-, mozgásos struktúrák fejlődési folyamat megy végbe, melyet több funkció intenzív fejlődése mutat, mint pl. a testséma, a téri tájékozódás, térbeli mozgás, vizuális funkciók, finommotorika, nyelvi kifejezőképesség. A mozgás a kialakulóban lévő ember környezettel való kommunikációjának első és alavető formája, amelyre később az összes kommunikációs forma épül.

Ez a képesség, ami minden gyermeknek megadatik optimális esetben, ha meg nem, akkor tudni kell segítséget kérni. Nagyon sok minden történhet a gyerek/család életében, ami befolyásolja a fejlődést,de már rengeteg cikk, kutatás, terápia van a mozgásfejlődés/fejlesztés témában, amely némi utánajárással elérhető, simán értő olvasással megérthető. Természetesen nem árt, ha van egy megbízható szakember a közelben, aki segít tájékozódni. Annyit mindenképpen tudni kell, hogy az a szakember, aki minden gyerekre rá akarja erőltetni a saját terápiáját, nem jó szakember. Természetesen nagyon nem lehet mellélőni egy mozgásterápiával, de nem biztos, hogy mindenkinek a legjobb az az egy. Nem mindegy, hogy beszédindításra, mozgásfejlesztésre, Dévény-tornára, TSMT-re, Alapozó Terápiára, logopédiára, vagy esetleg pszichológus segítségére van szükség. Vagy párhuzamosan többre, másra.

Nem minden gyereknek fejlődik azonosan. Ez tény. Néhány hónap differencia belefér, de nem mindegy melyik életszakaszban. Vannak alapvetések, amelyeknek akkor is bizonyos életkorban kell megtörténni, ha anyuka/apuka életében máskor zajlott. Például egyáltalán nem mindegy, hogy egy csecsemő mikor kezd el fordulni, kúszni, mászni, ülni, felállni, járni. És az sem mindegy, hogy ezeket milyen sorrendben csinálja és mennyi ideig. Tehát nem jó, ha előbb áll fel a gyerek, mint ül. Nem jó, ha 10 hónaposan nem kúszik, mert „olyan kis lusta”. Ez csak néhány dolog, az ezerből, amiket hallok. Azt gondolom, hogy egy anya érzi azt, ha valami nem stimmel a gyerekkel. A legapróbb dolog is számít. Nem kell internetes doktornak lenni ahhoz, hogy lássuk, hogy nem olyan, mint a barátnő gyereke. Ezzel nem arra buzdítok mindenkit, hogy ijedjen meg s kezdjen el holnap Dévény-tornára járni, mert egyszer féloldalasan kúszott a kisded, de inkább lássa szakember még idejében, minthogy a gyerek 7-8 éves korában kezdjen el kapkodni a szülő, amikor a suliban bizony nem megy úgy az „a” betű, ahogy kellene. Szerencsétlen esetben végig fogja szenvedni az iskolát mindenki, szülő-gyerek egyaránt. És az rossz.

Visszatérve a játszóterezésre és egyensúlyra. Az alábbi videón, Simon. 4 éves és 4 hónapos (ezt azért írom így, mert itt még számítanak a hónapok). Nem csodagyerek, nem vagyok csoda anyuka (sajnos). Nagyjából ezt kellene tudniuk a 4 éveseknek akkor, ha eleget és „jól” mozogtak. Ezalatt azt értem, hogy nem tették fel őket még 3 évesen a rugós lovacskára (és másfél évesen sem), hanem ezt a feladatot maguktól vagy kis segítséggel megoldották.

Szerencsére Simonnál teljesen időben történt minden fejlődési állomás. Nem kellett mozgásfejlesztésre járni (beszédindításra igen, de ez egy másik sztori, a mai napig értelmezhetetlen számomra). Rengeteget mozogtunk, második gyerek lévén, jött mindenhová. Leginkább játszótérre, túrára, rohangálni, korcsolyázni, síelni, stb. Mindezzel csak arra akarok kilyukadni, hogy szerintem nem akkor teszünk jót a gyerekkel, ha minden percben készenlétben állunk, alápakolunk mindent (szó szerint is és átvitt értelemben is), hanem akkor, ha egy kicsit hagyjuk, hogy kipróbálja a képességeit. Ezzel vállaljuk azt, hogy néha le fog esni a mászókáról, mert nem érünk oda, és el fog esni a futóbringával is. Meg kell találni az arany középutat a segítségnyújtásban, ez a lehető legnehezebb. De hát ki mondta, hogy a gyereknevelés egyszerű? :)
Aki akarja, félre fogja érteni, és azt hallja ki belőle, hogy hagyjuk a gyereket játszani, üljünk le karba tett kézzel és nézzük, ahogyan szétcsapja magát a gyerek. Nekik üzenem, neeeeee! (Olvassák el a cikk elején linkelt írást.)

És most jöjjenek a „kedvenc” mondataim, amiktől általában kihullik a hajam. De nem minden esetben tudom értelmesen elmagyarázni, hogy miért nincs ezeknek a mondatoknak létjogosultságuk.
A teljesség igénye nélkül:
„Én sem szólaltam meg 5 éves koromig, mégis megtanultam beszélni.” (Kommunikációs területen dolgozol most?)
„Engem sem tudtak megtanítani úszni…” (Felnőtt oktatást is vállalok….)
„Teljesen béna vagyok én is a labdával…” (A gyerekednek is muszáj?)
„Olyan kis esetlen, amilyen és voltam.” (Khm…..)
„Én sem voltam túlságosan szociális gyerek, de mostanra egész jól elvagyok társaságban.” (Jó volt ez neked? Segített valaki?)
„Én is diszlexiás vagyok, mégis egyetemet végeztem.” (Milyen áron?)

Természetesen mindig vannak kivételek, mindig van egy bezzeg gyerek, aki annak ellenére, hogy nem kúszott, nem mászott, mindenféle probléma nélkül végezte el az iskolákat és mellette természetesen jó sportoló is. Na, ez a ritkább…

Ha kedvet kapott a mozgáshoz, és az úszást választaná, vagy gyermekét taníttatná, hívjon minket! Klikk az elérhetőségekért!