Elöljáróban annyit, hogy nincsenek csoda gyerekeim (sajnos vagy szerencsére). Van egy úszóedző anyukájuk, aki nem várja el tőlük, hogy élsportoló úszók legyenek (persze apukájuk is van, ő más oldalról edzi őket). „Csak” szeretném, ha szeretnék a vizet és persze meg kell tanulniuk helyesen úszni is.

Az alábbi videón a 16 hónapos kisfiammal hajat mosunk. Persze ez költői túlzás, mert haj, mint olyan, nem sok van, de hát a fejbőrt is ápolni kell.

Legtöbb gyerek, másfél éves kor körül elkezd ellenkezni minden ellen. A víz ellen is. Ő még nem ellenkezik, tűri, hogy azt csináljuk vele, amit akarunk. Nincs vele nehéz dolgunk (a vízben). Azt próbálom szemléltetni, hogy hogyan lehet óvatosan hozzászoktatni a kicsiket a vízhez. Ha csak 3-4 naponta ennyi víz éri a fejüket, már  jó úton vagyunk. Ha nagyon visít ettől, akkor lehet még kevesebb vízzel kezdeni. Vagy csak azzal, hogy a füléhez vizet löttyintünk. Vagy csak gyengéden, de határozottan megmossuk az arcát kevés vízzel.

Sokszor hallom szülőktől, hogy a gyermek víziszonyos. Leginkább az szokott lenni a következő két mondat, hogy biztos érte valami rossz élmény a fürdőkádban és nem akarja erőltetni a szülő... (a valamit...mit?) Nem győzöm hangsúlyozni, hogy szerintem ilyen jelzőt, mint a „víziszonyos” ne rakjunk a gyerek nyakába. Saját dolgunkat is megkönnyítjük, ha nem ezzel védekezünk, hanem elkezdjük mielőbb megbarátkoztatni a vízzel a fent leírt módon.

Nem mondom, hogy nem igényel türelmet, de sokkal jobb, ha a hosszú téli estéken fél órát a kádban pancsolunk a gyerekkel, mint nyáron üvöltést hallgatni a strandon/tónál/akárhol, hogy víz ment az arca közelébe... Jókat lehet játszani a vízben már egész kicsi gyerekekkel is.