Rengeteg telefont, emailt, kérdést kapok naponta felnőttektől úszás kapcsán. Nagyon szeretek segíteni azoknak, akik tele vannak bizonytalansággal és úgy érzem, hogy egy-egy kiadós beszélgetés megnyugtatja őket. Szeretnék rendet tenni a fejekben, hogy mit jelent (kellene, hogy jelentsen) az úszás, úszásoktatás felnőtt korban. Szögezzük le, hogy nem azt, amit gyermekkorban.

Kezdem az elején. A legfontosabb a felnőtt oktatásnál a bizalom az oktató felé, az oktató részéről pedig a tökéletes szakmai tudás, ami nem egyenlő a tankönyvi tudással. A (nem problémás) gyerekeknél „elég”, ha valaki jól tudja az oktatás menetét és azt elegyíti némi pedagógiai érzékkel. Kell legalább 2-3 tanév, mire rendesen megtanul úszni a gyermek, addig elfogyaszt pár oktatót, de különösebben nem rázza meg, hogy minden hónapban más nénihez/bácsihoz jár. A macerásabb gyerekek már ragaszkodnak egy-egy személyhez, de ha nincsenek komoly gondok (hiperaktivitás, magatartászavar, autizmus), akkor még mindig elég egy erős közepes edző, aki megtanítja úszni.

Szondázva a versenytársakat hihetetlen dolgokat láttam-hallottam, egyet mindenképp ki kell emeljek. Nem egy, nem kettő edző azt ígéri, hogy 10 alkalom alatt megtanít úszni egy felnőttet. Aki ezt mondja, egész egyszerűen hazudik, ami már alapból hatalmas probléma, csakhogy ezzel további, igen komoly gondokat okoz. Mert mit tesz ilyenkor a kissé szorongó, bizonytalan felnőtt? Elkezd még jobban szorongani attól a tudattól, hogy tuti benne van a hiba, ő az egyetlen a földön, aki nem képes 10 óra alatt megtanulni úszni. Na, az ilyen edzőt elküldeném egy ejtőernyős tanfolyamra, vagy bungee-jumpingra, de csak akkor, ha van egy jó erős tériszonya, ott rájönne, hogy mennyire nehéz megküzdeni egy idegen közeggel és az ösztönökkel.

Új módszerek aligha jelennek már meg az úszásoktatásban, azt gondolom egyénileg kell kialakítani, kipróbálni, rájönni, meglátni azokat a dolgokat, amik hozzásegítik az embereket, hogy ne féljenek a víztől. Amíg a gyerekeknek viszonylag egyértelműen el lehet mondani, hogy „tedd bele a fejed a vízbe, emeld magasabbra a könyöködet”, addig a 20 éve víztől rettegő középkorú nőknek/férfiaknak nem ilyen egyszerű. Sok-sok gyakorlat, bátorító mondat és kitartás szükséges, hogy előbb elhiggyék majd megcsinálják azokat a feladatokat, amelyek hozzásegítik őket a céljuk eléréséhez. Legtöbben nagyon szorgalmasak és azt gondolják, majd fejben összerakják az instrukciókat és már készen is vannak az úszással. Sajnos azonban ezt nem adják olyan könnyen legtöbb esetben. A szorgalom nagyon fontos, a rendszeres óralátogatás is, de van egy szint, amikor még nem érdemes egyedül gyakorolgatni. Mert nincs egy külső kontroll, aki visszajelezne a hibákról. A rosszul begyakorolt mozgást sokkal nehezebb kijavítani, mint egy újat tanítani. Előbb-utóbb ezt belátják és elfogadják a segítséget.
A felnőtt oktatás szerintem 70 %-ban pszichológia. Tényleg sok, önmagát problémásnak gondoló ember keres meg, aki már túl van egy-két (sok) tanfolyamon és nem sikerült megtanulnia úszni, mert nem volt jó a vízfekvése/víziszonya van/nem jó a koordinációja/nem jó az alkata…stb. Bullshit. Annyi történ csak, hogy türelmetlen volt az oktatója, vagy nagycsoportos oktatásra járt, ahol egész egyszerűen nem vette észre az alapvető hibákat az edző.

Azt gondolom, hogy ha egy edző szakmailag felkészült, türelmes és őszinte a tanítványához, akkor nem lehet hiba. Én ebben hiszek. Nem verem át, biztatom és elmondom a hibákat, megnyugtatom, hogy majd jobb lesz idővel. Persze nem árt, ha megtalálom vele a közös hangot, de mindenképpen el kell higgye, hogy mindenki képes megtanulni úszni.

 Ha kedvet kapott a mozgáshoz, és az úszást választaná, vagy gyermekét taníttatná, hívjon minket! Klikk az elérhetőségekért!