UGORJ A LAP TETEJÉRE
Slide 3 slide 2 Slide 1

Az vesse rám az első követ, akinek soha nem volt még olyan napja, amikor a háta közepére kívánta a gyerek edzéseit, mert végtelenül unta már az évek óta tartó cipelést egyik oktatásról a másikra. Szerencsétlenebb esetben fejlesztésre, ami ráadásul nem tűr haladékot, nem tűr kibúvókat, esős, hideg, nyálkás napokon sem. Azt csinálni kell, amíg a legszenzitívebb korban van a gyerek.

A hobbiból sportoltatásba, oktatásba néha napján belefér a lógás. Persze (mivel én már a kezdet kezdetén elbuktam a szuperanya szerepet, ezért nem esik nehezemre beismerni) azt bevallani nem könnyű, hogy az esetek 90%-ban a szülő játszik úgy a lapokkal, hogy a gyereknek se legyen kedve indulni. Igen, néha nagyon nehéz kedvet csinálni az egészhez, amikor nekünk sincs kedvünk. Első kézből tudom. Minden héten úszom a gyerekekkel. Amíg a kisebbet oktatják és a nagyobbat edzik, kizárólag azért vonszolom bele magam a vízbe, hogy lássák a jó példát. Illetve alapvetően szeretek úszni, de az odáig vezető út nem mindig egyenes. Kisütött a nap is, sokkal inkább lennének játszótéren, mint uszodában. Hiába születtek bele abba a helyzetbe, hogy gyakran kell órákat várni az uszodában anyára, és hiába vannak el simán 1-2 órát vízben, azért látom rajtuk, hogy néha nagyon nem szeretik ezt. Az ötéves fiam hozza a tankönyvi forgatókönyvet, mindent elkövet, hogy ellógja az oktatást. Vele több szempontból sem alakul túl jól az úszás oktatása, de ez egy másik sztori. Ha más nem, a legrosszabb esetben én fogom megtanítani úszni (szegény:-)).



Visszakanyarodva a cikk címére. Mikor…? Sosem vagyok népszerű, amikor elmondom/leírom, hogy a 4-5 éves tuti, hogy nem fog nyárra megtanulni úszni. Illetve de, csak kérdés, hogy melyik nyárra. Erről már írtam bővebben itt. Most a nagyobbacska gyerekekről írnék, akiknek a szülei már jogosan türelmetlenek, ha benne van a gyerekben 3-4 év úszásoktatás.

Tehát vegyünk egy klasszikus 9 évest, akinek a szülei laikusok, nem túl sportosak, nem oktatásban dolgoznak, még az is lehet, hogy csak fejjel kitett mellúszásban tudnak úszni. Ez nagyjából az átlag. Nagyjából.

A gyermek az ovival jár úszni középsőben és nagycsoportban 5-10 alkalommal, ahol vannak minimum tízen egy csoportban. Aztán nyáron elküldik egy-két hétre úszótáborba. Majd amikor 7 éves lesz, jár egy évig minden héten csoportos oktatásra a sulival, de azt ugye októbertől kezdik, a december a mikulás ünnepségek és a karácsony miatt szinte teljesen kimarad, januárban beteg 3 hétig, februártól, májusig jár rendszeresen és azon a nyáron még mindig nem tud úszni vagy csak annyira tud, hogy éppen kievickél a medencéből egy ugrás után. Talán ez a legveszélyesebb „úszásnem”.

Ezután el akar menni a gyerek táborba vagy kajakozni, ahol az úszni tudás feltétel. A normális helyeken igazolást kérnek szakedzőtől, hogy tényleg tud úszni a gyerek. Ha ezt én állítom ki, az egészen biztos, hogy szigorú szemmel nézem minden karcsapását azon a 200 m-en, amit kötelezően le kell úsznia és remélem, hogy mindenki így tesz, aki ilyen papírt kiad a kezéből.

Tehát, a szülő rájön, hogy mégsem tud olyan jól úszni a gyerek, először elolvas minden ehhez kapcsolódó fórumot, aztán rátalál az oldalamra, feltépi a telefont és tőlem várja a megoldást, hogy most már aztán tanítsam meg úszni azt a gyereket a nyárra, mert már elképesztően sok munka (energia, pénz, türelem) van benne (lásd, a cikk eleje). Erre természetesen mindig elmondom, hogy sajnos én sem fogok csodát tenni, akkor sem, ha magánórán van. Az ilyen korú gyerekeknél már kicsit gyorsabban megy, de ha például van egy rosszul megtanult mozdulat, azt már nehezebb kijavítani. Hasonló, nehezen oldódó probléma lehet a félelem a mély víztől, amit a gyerekek gyakran még a szülőknek sem mernek bevallani. Ezeket én mindig komolyan veszem, mert komolyan kell venni. Ezek kulcsok lehetnek adott esetben a valódi úszni tudáshoz. Az ugye látszik, hogy nincs könnyű dolgunk. Sem a gyereknek, sem az oktatónak. Gyakorlatilag vért izzadunk, de legalább közben nevetünk, mert ők már értik a humort, képesek felfogni, hogy mindez a munka értük folyik és gyűrik a vizet. Egészen biztosan ilyenkor is kell egy intenzív tanév, amiből nem maradnak ki hónapok. Ez megint a szülőknek lesz nehezebb, de talán ilyenkor már önállóbbak, tudnak egyedül öltözni, nem kell civódni velük.

 És ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor egész alsó tagozatban kötelezővé tenném a rendszeres úszást, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy egyrészt a technikai részt évekig kell javítgatni és mindig van valami, ami még tanítható még akkor is, ha már stabilan úszik a gyermek. Másrészt bármi mást sportol, kiegészítő sportnak nincs jobb az úszásnál. Valamint az egész kiskamasz éveket (és később a kamasz éveket) megkönnyíti, ha testükkel való viszonyuk egészséges, ha látják magukat fürdőruhában, érzik, hogy tettek valamit a testükért és az egészségükért.

Rengeteg felnőtt tanítványomtól hallom, hogy kimaradtak egy csomó olyan élményből, ami vízzel kapcsolatos, mert sosem tudtak stabilan úszni. És ráadásul az uszoda és a víz közege elmondhatatlan, utánozhatatlan, csodálatos dolog. Ne fosszuk meg a gyerekinket ettől!

 Ha kedvet kapott a mozgáshoz, és az úszást választaná, vagy gyermekét taníttatná, hívjon minket! Klikk az elérhetőségekért!

Legutóbbi cikkeink

Mikor tanul már meg úszni a gyerek?

Nemesvári Edit 2019-03-26

Az vesse rám az első követ, akinek soha nem volt még...

Felnőtt úszásoktatásról érthetően

Nemesvári Edit 2018-09-08

Rengeteg telefont, emailt, kérdést kapok naponta...

Úszásoktatás körkép 1. rész

Nemesvári Edit 2018-03-29

Nem olyan őszinte a mosolyom, mint ahogyan azt...

Mozgás - egyensúly

Nemesvári Edit 2018-02-02

Most kivételesen nem az úszás kapcsán kaptam...